Ma Péter, Pál napja van, ami hagyományosan az aratás megkezdését jelentette, ugyanis a néphit szerint ekkor szakad meg a búza töve. Aratunk hát mi is!

Tikkasztó meleg

Könnyű is, meg nehéz is a szalmafonó élete, hiszen az alapanyagot saját maga megtermelheti, nem kell azt megvásárolnia. Ehhez hozzátartozik a kézi aratás is, hiszen a szálakat meg kell óvnunk, nem törhetnek össze. Mi általában már nem kaszával, hanem inkább sarlóval végezzük a munkát. De volt olyan év is, amikor a szélvihar annyira összekócolta a szálakat, hogy metszőollóval, szinte egyesével vagdostuk a gabonaszárat.

Folyik az aratás…

…sarlóval

Ezután kiterítjük a szalmát, hogy finom roppanósra száradjon, könnyebb legyen a tisztítás. Apropó szalmatisztítás, erről itt olvashattok.

Szárad a kéve kiterítve

 Többféle gabonát vetünk évente, bár az idei mennyiség nagyon kevésnek számít az eddigiekhez képest, sok fajtát inkább csak a mag miatt vetettünk. Egy bejegyzésben arról is fogok írni, hogy melyik fajta milyen tárgy elkészítésére alkalmas. 

Ízelítő az idei repertoárból

Nem csak mi kezdtük meg az aratást a mai napon, a szomszédos földterületen egy kombájn is munkába állt. Neki talán egy kicsit könnyebb… 🙂

 

Veronika

Mentés