Ma Péter, Pál napja van, ami hagyományosan az aratás megkezdését jelentette, ugyanis a néphit szerint ekkor szakad meg a búza töve. Aratunk hát mi is!
Könnyű is, meg nehéz is a szalmafonó élete, hiszen az alapanyagot saját maga megtermelheti, nem kell azt megvásárolnia. Ehhez hozzátartozik a kézi aratás is, hiszen a szálakat meg kell óvnunk, nem törhetnek össze. Mi általában már nem kaszával, hanem inkább sarlóval végezzük a munkát. De volt olyan év is, amikor a szélvihar annyira összekócolta a szálakat, hogy metszőollóval, szinte egyesével vagdostuk a gabonaszárat.
Ezután kiterítjük a szalmát, hogy finom roppanósra száradjon, könnyebb legyen a tisztítás. Apropó szalmatisztítás, erről itt olvashattok.
Többféle gabonát vetünk évente, bár az idei mennyiség nagyon kevésnek számít az eddigiekhez képest, sok fajtát inkább csak a mag miatt vetettünk. Egy bejegyzésben arról is fogok írni, hogy melyik fajta milyen tárgy elkészítésére alkalmas.
Nem csak mi kezdtük meg az aratást a mai napon, a szomszédos földterületen egy kombájn is munkába állt. Neki talán egy kicsit könnyebb… 🙂
Veronika
Leave A Comment